Régebben imádtam a házibulikat. Ennek több oka volt. Az egyik, hogy főleg azokba a házibulikba jutottam el, ahol az emberek többségét ismertem, így nem kellett annyira távol merészkednem a komfortzónámtól, de mégis megvolt a lehetőség egy-két új ember megismerésére. A másik számomra nagyon meghatározó érv volt mindig az ilyen bulik mellett, hogy elképesztően gyűlölök táncolni, és én ha tehettem, mindent megtettem annak érdekében, hogy ezt elkerülhessem. Egy házibuliban azért erre lényegesen jobbak az esélyek, mint egy "szórakozóhelyen".

Sajnos azonban ahogy teltek-múltak az évek, idővel elapadtak ezek az alkalmak. Persze érthető. Ha rendeztél már életedben szilveszteri házibulit, akkor pontosan tudod, hogy az mivel jár. Amikor az ember még nem beavatott, akkor hajlamos azt gondolni, hogy ezzel végre tud tenni valamit a közösségért; ez egyszer végre lehetek én az Isten, akinek hálát adhattok a megváltásért. Vásárolsz vicces sapkát, műanyag poharakat, konfettit (egy csomó olyan szirszart, amit soha más okból meg nem vettél volna) És az emberek hálásak is... Nagyjából 35-40 percig, aztán elszabadul a pokol... Mindenki kiválóan szórakozik (hiszen szilveszterkor semmi nem lehet fontosabb, mint hogy kegyetlenül bekarmoljál és extázisba ess), kivéve persze téged, aki az egyetlen olyan ember vagy a társaságban, akinek van vesztenivalója. A lakásod, amit pár hónapja újítottál fel (talán épp hitelből), anyád kedvenc vázája, apád 15 éve őrizgetett whisky-je, vagy épp a jó/megtűrt viszonyod a szomszédaiddal. Aztán délelőtt, amikor végre az utolsó ember is eltakarodott, (akit amúgy nem is ismersz, csak jött a haverod szobatársával, leokádott az erkélyről, aztán elaludt az ágyadban) azon gondolkodsz, hogy vajon miért tetted ezt magaddal. Kb két dologgal vigasztalhatod magad: van rá esély, hogy a vendégeid valamivel több piát hoztak, mint amennyit felbontottak. Ezzel legalább feltöltheted a bárszekrényt. Már ami megmaradt belőle, hiszen mint az éjjel megtapasztalhattad: a pogóhoz egyáltalán nincs szükség rockkoncertre. Esetleg abban is reménykedhetsz, hogy a többség jól érezte magát, és valahol nagyon mélyen legalább pár ember bevéste az agyába, hogy Te voltál az, aki mindezt lehetővé tette. Ha legközelebb valamire neked lesz szükséged, akkor talán jobb alkupozícióból indulsz nála... Talán. De sokkal valószínűbb, hogy az egész egyszerűen nyom nélkül mosódik el az emlékezetekben. Hiszen minden évben van szilveszteri buli. Miért pont a tiédre emlékeznének?

Mindezt az egészet csak azért mondom, mert kevesebb, mint két napod maradt arra, hogy jelezd, ha nem akarod, hogy mások eldöntsék a megkérdezésed nélkül, hogy akarsz-e egy olimpia házigazdája lenni, és vállalni mindazt, ami ezzel jár. Bármit is gondolsz erről az egészről, szeretnélek óvatosságra inteni: ha a távolmaradásoddal most elveszed másoktól a lehetőséget, hogy részt vegyenek egy az életünket hosszútávon érintő döntés meghozatalában, akkor egyúttal azt is kockáztatod, hogy legközelebb pórul jársz, amikor megfordul a széljárás; talán a következő szilveszteri buli pont a Te nappalidban lesz, akár akarod, akár nem.

Támogasd az olimpiai népszavazást az aláírásoddal, hogy végre kikényszeríthessük a valódi társadalmi vitát: a kormány nemzeti érzelgésben tocsogó propagandahazugságai vagy az ellenzék olcsó demagógiája alapján nem lehet átgondolt, megalapozott döntést hozni.